Bakonybél

Weboldal

Közel ezer évvel ezelőtt, mint Gizella királyné rokonaként került a magyar királyi udvarhoz Günther, niederaltaichi szerzetes. A világi hívságok elől menekülve, elmélkedésre vonult remeteségbe az akkor még vadregényes Bakonyba. Az ő ösztönzésére alapította I. Szent István király a béli monostort. A templom és a monostor valószínűleg egy régebbi királynéi udvarház alapjaira épült, s valamikor 1018 körül készült el, védőszentje Szent Maurítius lett.

A korai századok másik kiemelkedő személyisége, a későbbi csanádi püspök, Szent Gellért. Ő Velencéből érkezett 1020 körül István király udvarába. Műveltsége és előkelő származása alkalmassá tette arra, hogy István fiának, Szent Imre hercegnek nevelője legyen. Miután befejezte nevelői munkáját, visszavonult a béli kolostor remeteségébe. Hétévi remeteség után kapta meg a csanádi püspöki címet.

A következő évszázadok során több apátja is volt a béli monostornak. Az apátság sok birtokkal rendelkezett a környéken, a Balaton-felvidéken, a Kisalföldön. Ezeket a századokat különféle birtokjogi perek jellemzik.

A török háború alatt teljesen elpusztult a monostor, annak birtokai egyik kézből a másikba mentek át. Az 1540-es években a Bakony legnagyobb földesurai, a Podmaniczkyak fészkelték be magukat a bakonybéli medencébe. A kolostortól északra, a Gerence-völgy felett építettek várat Bakonyújvár néven.

Mire a török kivonult az országból, a birtokhatárok teljesen máshól húzódtak, s szinte senki sem tudta, hogy eredetileg hol voltak azok. Ezekből a határvitákból megint bírósági perek alakultak ki. A háború után visszatérő szerzetesek és az élükön álló apátok újjáépítették a templomot és a monostort. Ezekben az időkben kezdenek el letelepedni az apátság körül.

1736-os apátsági összeírás szerint Bakonybél faluban már 36 család élt. Úrbéli telekkel rendelkező jobbágy egy sem volt közöttük, valójában zsellérek voltak. Bakonybélben ekkor még kevés termőföld volt, ám a famegmunkálásra korlátlan lehetőséget biztosító erdők vonzották a betelepülőket. Az 1736-os összeírás után 18 esztendővel már 70 család lakott Bakonybélben, a lakóházak száma 52-re emelkedett. A növekvő lakosságszámmal párhuzamosan kénytelenek voltak növelni a szántóföldek számát. Ezt úgy tették, hogy - az apátság engedélyével - erdőt, bozótost írtottak, irtványföldeket hoztak létre.

1770-ben Graczer apát német telepeseket hozatott a faluba, ez némi feszültséget keltett a régi és az új lakosokban.

1780-ban leégett a kolostor és a templom, valamint a település 130 háza, a templom tornyában lévő három nagyobb és két kisebb harang megolvadt. A károkat fokozta az 1780. augusztus 21-én Bakonybél felett átvonuló hatalmas zivatar, amely a tető nélkül álló templomban nagyobb kárt tett, mint a tűzvész.

Az új harangok 1781. május 6-án érkeztek meg Pannonhalmáról. A kolostor újjáépítése 1782. októberében fejeződött be.

1787-ben Habsburg II. József feloszlatta a bakonybéli kolostort. Ezután Bakonybélt a veszprémi egyházmegyébe osztották be, s Bajzáth veszprémi püspök Bakonybélbe plébánost rendelt ki.

Habsburg I. Ferenc császár 1802. decemberében visszaállította a Szent Benedek-rendet. Novák Krizosztom volt bakonybéli apátot pannonhalmi főapáttá nevezték ki. Végül bencés rendi szerzetessel töltötték be a plébániát.

1819 és 1827 között újra Bakonybélben működött a rendi tanárképző is, amely aztán 1827-től 1832-ig ismét Pannonhalmára tért vissza. Ebben az időben a tanárképzőt,,Bakonyi Cillégium\\\" -nak is nevezték.

A rendi tanárképző Guzmits Izidor apát alatt élte fénykorát. Valóságos szellemi központtá lépett elő ekkor Bakonybél, s a rendi tanárképző tekintetében is egyedülálló helynek számított. Guzmits állandó levelezést folytatott Kazinczy Ferenccel, apátságában a magyar irodalmi élet számos jelentős alakja meglátogatta, például Toldy Ferenc, Kisfaludy Sándor, Vörösmarty Mihály, Döbrentei Gábor és Helmeczy Mihály.
Guzmits Izidor nemcsak az irodalom kedvelője volt, hanem szerette a természetet is. Ezért - Beély Fidél irányítása alatt, 1833-1835 között - a kolostor mellett felépítette az,,Angol-kertet\\\", s üvegházat építtetett, rendbe rakatta a Borostyánkutat, sétautat alakíttatott ki, fákat ültetett. Halála után Sárkány Miklós töltötte be a bakonybéli apáti tisztet.
Az apátság adatai szerint a templomban - 1736-os adatok alapján - magyarul, németül és tótul (szlovákul) prédikáltak. A szlovák nyelvű szentbeszédek 1762 körül megszűntek. A német és a szlovák lakosok 1835-re teljesen elmagyarosodtak.

A Szent Mauríciusz Monostorban gyertyaöntéssel, könyvkötéssel foglalkoztak, s monostori ajándékboltot, valamint zarándokudvart nyitottak a templom mellett a megfáradt utazónak, s a nyugalmat kereső, elmélkedni vágyó hívő lelkeknek.

Bakonybél nemsokára alapításának 1000 éves évfordulóját ünnepli. Olyan helye ez az országnak, ahol egy kicsit érződik még a régi korok lehellete. A Bakony itt még őriz valamit egy letűnt kor hangulatából, a rengeteg még mindig sejtelmesen suttog a magányos utazó körül. Az ide látogató vendég, ha csendben hallgatózik egy kicsit a településen, talán maghallgatja a régi korok üzenetét...